Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.

Nos igen.. Tehát ma nem volt valami jó kedvem. És tegnap délután se. Találkoztam Zorkával és Szilivel, és végül is elmondhatom, hogy sokat nevettünk, merthát Szili a végére eléggé nyílt volt és röhögtetett minket. :') Aztán hazamentem és ki is jött rajtam a szarkedv, mivel eredetileg úgy volt, hogy jön Bazsi és jeti is, csakhát nem engedték el Bazsit. És hihetetlenül ki voltam akadva, hogy már megint nem jött össze. Egyébként a szombatról csak annyit, hogy az is egy igazán szar nap volt.. Nem csak nekem..
A ma pedig.. Hát no comment.   Egyszerűen lazán eldobna minket, csak mert nem mer a "szemünkbe nézni". Inkább beszélnék vele egy kicsit máshogy, csak beszéljek vele. De neeeeem, miért beszélne velünk?? Tényleg, végül is.. mondja meg nekem valaki, hogy miért választaná ezt? Így egyszerűbb neki, nemde? =] De én így meg fogok őrülni, én nem fogom ezt kibírni.. Eddig se utáltam meg azért, amit tett, pedig tudtam róla, miért pont most lenne ez máshogy? Miért pont most lökném el magamtól? :\ Persze, ha neki így jó..